Az 1956-os forradalomra emlékeztek Szatmárnémetiben
Péntek délután a Szatmárnémeti RMDSZ és a Szent István Kör szervezésében emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeiről.
A Református Gimnázium udvarán összegyűlő maréknyi ünneplőt Szőcs Péter Levente, a Szent István Kör elnöke köszöntötte, majd az iskola diákkórusának éneke után át is adta a szót Kereskényi Gábor polgármesternek. A városvezető első körben azokról a ismert és ismeretlen hősökről emlékezett meg, kik közös erővel lázadtak fel a kommunista diktatúra ellen, s küzdöttek addig, míg az egyértelmű túlerő végleg le nem győzte őket. S noha akkoriban a külföld szolidaritásától biztosította az országot, ezen érzület megrekedt e szinten, a szót senki sem váltotta tettekre, a magyar magára maradt e vészterhes időkben.
„Mi közben harcoltunk, hőssé váltunk, és félig meghaltunk, és úgy mint a korábbi sorscsapásokat ezt is túléltük. Túléltük, mert olyan hőseink voltak mint az akkori vízilabda vállogatott tagjai, akik az olimpiai döntőben adták vissza a pofont az oroszoknak, mert volt egy Pap Lacink, volt egy Puskásunk és egy Albert Flóriánunk. És, hogy a sportnál maradjak, ahogyan most is van egy Hosszú Katinkánk. Olyan magyarok, akik nem túlélni akarnak, hanem mernek nagyot álmodni, akik naggyá akarnak válni. Ilyenek kell legyünk mi is. Merjünk nagyok lenni, merjünk nagyokat álmodni, mert nem csak túlélni kell a dolgokat, hanem irányítani azokat. És ha így teszünk, akkor hiszem azt, hogy nem csak megéljük, hanem a kezünkben fogjuk tartani a sorsunkat. És akkor nem hiába haltak hősi halált 1956 névtelen hősei” – fogalmazott ünnepi beszéde végén Kereskényi.
A polgármester után Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója vette át a szót. „Köszöntöm mindazokat, akik 2020. október 23-án megálltak egy pillanatra, és időt szakítottak arra, hogy nemzeti ünnepünkön egy közösségben, a legfontosabb dologból áldozzanak ’56 hőseinek. Rohanó világunkra az is jellemző, hogy szeretnénk mindent nagyon gyorsan megoldani, kérdéseinkre pillanatok alatt választ találni, ehhez pedig minden médiumot és technikai vívmányt felhasználunk, ami csak a kezünk ügyébe esik. Így jártam én is az elmúlt napokban, amikor az információmorzsákat kerestem, találkoztam ugyanis egy olyan képpel, mely így summázta 1956 eseményeit: kivégzettek – 229, átlagéletkoruk – 32 év, elítéltek – 26 ezer, bebörtönzöttek és internáltak – 25 ezer, hősi halott – 2400, kivándoroltak – 200 ezer.
Ezt olvasva óhatatlanul is az a Sztálinnak tulajdonított mondat jutott eszembe, mely szerint egy ember halála tragédia, milliók halála statisztika. Mert ezek a számok tragédiát sejtetnek ugyan, viszont a teljes történetet messziről sem mesélik el. Noha a 21. századi ember szeret mindent egyszerűsíteni, viszont statisztikai adatokat el nem felejteni, az nem emlékezés. Az 1956-os pesti srácok nem lehetnek pusztán statisztikai adatok” – fejtette ki Póti, majd röviden visszaidézte a 64 évvel ezelőtti események véres láncolatát. Zárszóként a Református Gimnázium igazgatója arra buzdította hallgatóságát, hogy e napon ne csak a számokra emlékezzenek, hanem mindazokra az eszmékre is, melyekért 1956-ban megannyi magyar áldozta életét.
Az ünnepi megemlékezést a Református Gimnázium diákkórusának éneke, illetve a Himnusz zárta, ezeket az alábbi videónkban lehet meghallgatni.
